2013. május 29., szerda

Tükör világ

 Millió és millió apró ezüst-szilánk darab, egy láthatatlan világ robbanása különösebb világégés nélkül, mégis
valami más kezdete: a tükör apró darabokra válva szétszórta magát és minden egyes darabkája külön-külön életre kelt, minthogy Alice óta tudjuk a titkát így nem ért meglepetés, az átjáró a dimenziók között megnyílt és a lények, amik a tükör-darabkákban éltek most szabadon fellélegeztek és elindulhattak, vagy szabad döntés alapján akár maradhattak is… Látható volt ezer meg ezer tünde az erdő színpompájába öltözötten, manók, koboldok százszám, gonosz gnómok önnön csúfságukba görnyedten, boszorkák feketében, fehérben, lilában, és rózsaszínben, mesék Holle anyója rázta tollpihés párnáit, Hófehérke a királyfit kergette, Hófehér pedig ( minden idők legjobb magyar rajzfilmje, amiért életmű díjat adtak teljes joggal Nepp Józsefnek) épp a törpék gyönyörű kiskastélyát amortizálja éppen, Csipkerózsika önmagával játszik ahogy Hobo énekli, gyerekkori önmagam épp leesik a bicikliről a csalánnal teli árokba, hanyatt, a rajongásig szeretett apám éppen most tagad meg, anyám vizslatja szorgosan az üveget, hogy mennyi van még az alján, a férjem üvölt: szeretlek te állat, nem veszed észre, hogy mennyit szenvedtem miattad és érted, a fiam kétévesen álomszőkén, hatalmas kék szemekkel, az akkor még a házban lakó romák a csodájára jártak milyen szép gyerek, látom a tizenéves önmagam a barátnőimmel összebújva mennyit sírtunk és nevettünk, közösek voltak a rúzsaink, a vágyaink, fogtuk egymás kezét, hogy aztán elsodorjon minket az élet ezer irányba, ezért rossz néha igaz barátokra lelni, mert soha nem tudom mikor jön el a pont, hogy el kell engedjem őket, mert már más a sorsunk, szerelmeim, csalódásaim, mkrokodilkönnyek és igaz csókok egy üveg-darabkára gyűlnek, és eltűnődöm, hogy milyen rég nem sírtam már, nem kell a szívemnek a megkönnyebbülés katarzisa, a nyugalom lebegése kicsit talán unalmas, de mentes minden szélsőségtől, a darabkák eggyé válnak, a dimenziókapu bezárul, az emlékek visszahúzódnak, a vágyak, álmok, remények lecsitulnak, a hétköznap visszaveszi a vezetést, a kormányt újra kézbe fogja, álommanók álomcsöppel távoznak a párnák széléről, hogy új világot nyissanak… Új tükör-világot képzelek magamnak…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése