2013. május 24., péntek

Figyelmeztető álmok

 Hetek óta ugyanazt álmodom, a környezet egyre csak küldi és küldi a jeleket, tudom, érzem változtatnom
kellene, indulni, mégis, mintha gúzsba kötve lennék, lelkem mozdulatlan, csukott szívvel megyek el a jelek mellett, mert érzem nem tehetek mást. Az álmaim csak helyszínekben különböznek, mindegyik ugyanarról szól, futok, sietek ismeretlen cél felé, szív és lélekszakadva és soha, de soha nem érek oda, mindig elkések, és sokszor ébredek verejtékben fürödve, szívem dorombolva szakadna ki helyéről, percekbe telik mire rájövök, hol is vagyok, megörülök az ismerős körvonalaknak, intek a halaknak az akváriumban és próbálok megnyugodni. A mai hajnali álmom még élénken bennem él, vonattal utaztam volna valahová, elveszítettem csomagom, minden iratom, idegen városok állomásain bolyongtam, rablók engedtek el, hajam szála sem görbült, a holdkő medálra esett a rabló pillantása és már engedett is utamra tovább, találtam csomagot másikat, ódon várfalak közt bolyongtam, ismerősen ismeretlen utcák köszöntek rám, mobiltelefon csöngött az idegen hátizsákban, felvettem a nevemen szólított egy idegen női hang, amely azt mondta siessek haza, mert várnak a gyerekeim, háromra legyek szíves otthon lenni, és már bontotta is a vonalat, nem tudtam elmondani, nem engem akart keresni, másé a telefon, idegen nyelvű piacon próbáltam kommunikálni, nem tudtam Ukrajna, vagy Szlovákia e, fejüket rázták a járókelők, mikor beszéltem hozzájuk, kedves mosolyú hölgy szólt hozzám, ez Pozsony kedvesem, hogy kerültem oda fogalmam sincs, soha nem jártam még ott, olyan hirtelen ébredtem, hogy magam is megijedtem, és hangosan mondtam ki, de jó, hogy felkeltem, pedig hajnali négy óra volt még, a hold besütött a konyhaablakon mágikus ereje szinte magához rántott, köszöntöttem illendőn, Holdistennőm, tiéd vagyok, rendelkezz velem, azóta is helyem keresve szédelgek fel-alá, nem találom helyem, meg kell fejtenem mit üzennek álmaim, és indulnom végre tovább…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése